A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kastély. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kastély. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 26., szerda

Smolenice, Smolenický zámok, SzG3

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található! 

A falutól északra, hegyen emelkedik pompás várkastélya, melyet 1390-ben említenek először, mint fontos határvárat. Sok ostromot élt át története során, később az Erdődyeké lett. 1704. május 28-án itt verte meg – a történelemben Szomolányi csataként ismert ütközetben – Bercsényi kuruc serege Ritschan tábornok császári és dán seregét, és a vezért is elfogta. 1705-ben kurucok foglalták el, de 1707-ben ismét visszafoglalták tőlük. 1770-től lett a Pálffy családé. A romos várat 1880 és 1900 között gróf Pálffy József neogótikus stílusban újjáépítette, ma a Szlovák Akadémia Konferencia központja van benne. A vár pusztulása miatt az összes bútort és egyéb tárgyakat átvitték a vöröskői várba, itt csak egy fekete szekrény maradt az eredeti bútorok közül
A tanácsok: az autót le kell tenni a temetőben található templom mellett, mivel a várig csak a vendégek, szállóvendégek, konferencián résztvevők mehetnek fel (bár ott fent csak egy viszonylag kis parkoló van, nem tudom, hogy egy nagyobb konferencián hogyan tudnak sok autót elhelyezni?). A várhoz vezető autó út érdekessége, hogy ezt azért építették meg (1 nap alatt!), mert látogatásakor Nyikita Hruscsov itt szállt meg egy napra és hogyan nézett volna ki, ha egy poros földúton viszik fel. Az idő tervezés miatt kb. bő negyed óra alatt lehet feljutni (két út is van: a már említett autó út, ez sokkal lankásabb mint az erdőn átvezető rövidebb, de meredekebb turistaút). A várban a kapubejáratnál lévő pénztárban lehet a jegyet megváltani (2025-ben nekem a kedvezményes jegy 4 Euró volt, ami azt is mutatja, hogy ez egy szerényebb vár, mondjuk a vöröskőihez viszonyítva). Itt is érdemes az interneten előzőleg tájékozódni a vezetett túrák időpontjáról, mivel ez a vár alapvetően nem bemutató hely, hanem szálloda és konferencia központ és ilyenkor egyébként is korlátozzák a látogatásokat. Itt úgy láttam, hogy minden órában van vezetés, de ez ellenőrizendő.
Amúgy ezt a várat (kastélyt) Szlovákia legfiatalabb kastélyának is tartják, ennek az az oka, hogy a bevezetőben említett és sok más egyéb ok miatt gyakorlatilag teljesen lepusztult a XIX. századra. Amikor a Pálffyak elkezdték újjá építeni, hirtelen tulajdonos váltás következett be, először a Csehszlovák államé lett a vár, később a szlovákoké, a legvégén pedig a Szlovák Akadémiáé. Tehát a vár alapvetően teljesen újjá lett építve, ennek szemmel látható nyoma a vártoronyban látható, mivel az teljesen vasbetonból van. A kiállítás szerény, de szerintem mindenképpen érdemes megnézni, már csak a vár struktúrája miatt is. A már említett vártoronyból kitűnő kilátás van a Kis Kárpátokra. Egy érdekesség: a toronyba 99 lépcső vezet, mivel a Pálffyak szerencse száma a 99 volt. Ennek egyik oka az volt, hogy "csak" 99 birtokuk, bányájuk, kastélyuk volt, mivel ha száz lett volna, akkor részt kellett volna vállalniuk a császári seregek ellátásában. 
Itt is van egy szerény büfé (de legalább zárt területen, modern kialakításban), a szerénységet a választékra értem. Azt a modernista konyhát viszik, amit úgy nagyon nem szeretek, de mivel éppen elég hideg volt, így arra gondoltam, hogy egy jó meleg leves csak jót tenne nekem. Az meg egy Hokkaido leves nevű volt csak, amit kipróbáltam. Ez egy hokkaido tök nevű zöldségből készül a recept szerint, végül is jobb volt, mint amire számítottam (ezen a néven akár hozhattak volna egy japán hallevest is, ami nem biztos, hogy ízlett volna). Na mindegy, jól átmelegedtem, meg bekávéztam is. Ez után az autó úton lesétáltam az autómhoz. Ez bár hosszabb volt a turistaútnál, de azért jöttem erre, mert a parkoló felé mutató kanyarban van egy kis helyes tó, azt is meg akartam nézni.
Összefoglalva, ha valaki erre jár nézze meg, de alapvetően nem veszít vele sokat aki esetleg kihagyja.






















Vissza a főoldalra (katalógus)

2024. február 29., csütörtök

Kistapolcsány (Topoľčianky), a kastély és kastélypark, SzG3

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!

Tegnap (2024. 02. 28.) egyszerűen felkerekedtem egy kis kirándulásra Szlovákiába. Nem túl távoli úti célok voltak, ez a kastély és Hrussó várromja (nagyjából ez fért bele egy napba). Újpestről szinte nyílegyenes út vitt a kastélyig, azzal a - számomra szomorú ténnyel - , hogy ellentétben a mi útjainkkal, itt igen jó minőségűek voltak az utak (pedig végig 4 számjegyű úton haladtam). Ezek szerint meg lehet oldani a dolgot. A kastély előtt, rögtön az út mellett van egy nagyobb parkoló, ott le lehet tenni az autót. A park télen-nyáron nyitva van, ingyenesen látogatható. Ahogy belépünk a parkba, néhány méter után már látjuk is a hatalmas kastély homlokzatát. Most semmi nem volt nyitva, de be lehetett menni az udvarra és onnan is megszemlélni a kastélyt. az árkádos belső udvart. A leírás szerint múzeumként is működök, valamint a karéjos rész első emeletén szálloda is található. A múzeumnak nem láttam nyomát (nem láttam feliratot, hogy hol is lenne a múzeum), a szállodát pedig gondolom a téli fűtés drágasága miatt nem üzemeltették. A kastély háta mögött hatalmas angol park található, tavakkal, patakkal, hidakkal. Ezt csak részben tudtam megnézni, de talán később visszajövünk még ide, amikor egy kicsit zöldebb lesz a táj.
Néhány szó a kastély történelméről (forrás: kirándulástippek.hu):
Az egykori Bars vármegye legimpozánsabb kastélya a Hild József tervei alapján klasszicista stílusban átépített kistapolcsányi kastély (Topol’čianky). A jelentős történelmű várkastély, mely a Habsburgok kedvenc nyári rezidenciája, majd a Csehszlovák Köztársaság elnökeinek nyaralója volt, napjainkban múzeumként, valamint elegáns kastélyszállóként is várja az ide látogató turistákat.
Eredetileg késő-gótikus vízivár, melyet a XV. században a Kistapolcsányi család építtetett. 1662-ben reneszánsz stílusban építi át Rákóczi László, 1696-ban a kastélyban született II. Rákóczi ferenc első fia, a csak négy évet megélt György Lipót. 1705-ben Rákóczi kuruc hadi tábora. A szabadságharc bukása után a császári kincstár birtokából a Coburg, majd a Zichyek tulajdonává lesz, később a horvát származású Keglevichek kezébe kerül, velük számos dalmát telepes is érkezik, akik meghatározzák a környék zöldség-gyümölcstermesztő-serfőző gazdaságát. 1825 és 1830 között Hild József tervei alapján klasszicista stílusban bővítik. 1890-ben vásárolják meg a birtokot a Habsburgok, 1918-ig József főherceg a tulajdonosa. A nagy háborút követően egészen 1953-ig a csehszlovák államfők nyári rezidenciája, különösen Masaryk kedvelte a kastélyt. Az ezt követő évtizedekben vált fokozatosan múzeummá a kastély épülete. Az épület egy részében működik a 2008-ban szépen felújított kastélyszálló.
A kastélyt övező angolparkban látható egy szintén Hild József által tervezett klasszicista stílusú kis vadászkastély. Ugyancsak a park közelében található az ország egyik legnagyobb és leghíresebb tenyész központja, a Szlovák Nemzeti Csikófarm, mely a világhírű lipicai, hucul és arab lovak génállományát őrzi (egyedülálló lovasmúzeum működik itt).














a kiskastély
a ksikastély
 a Szlovák Nemzeti Csikófarm
 a Szlovák Nemzeti Csikófarm

Vissza a főoldalra (katalógus)

2023. június 28., szerda

Želiezovce (Zselíz), SzG3

 Vissza a főoldalra (katalógus)

Érdekes, hogy egy jelenleg nem túl ismert (talán mondhatjuk azt is, hogy viszonylag - turisztikailag - jelentéktelen) helyen milyen történelmi szálak futnak össze. Ide úgy kerültünk, hogy, miután rendszeresen átjárunk Párkányba vásárolni, állandóan nézem, hogy ha már ott vagyunk, akkor milyen más célponttal lehet összekapcsolni. Így találtam rá mostanában Zselízre. Egy helyre csoportosítva három igen érdekes név jött elő: Esterházy, Sacher, Schubert. Ezek itt mit is kereshettek együtt?
A kastély történetéről csak röviden. Ez volt a galántai Esterházy ág nyári nyaralója. A Nagy Háború után elmenekültek innen, a kastély a szokásos úton tönkrement. Állítólag nemsokára restaurálják. Ez eddig a szokásos. De jöjjenek az osztrákok. Schubert. Kétszer töltött itt el rövidebb-hosszabb időt, először 1818-ban volt itt. Az Esterházyak zenetanárt kerestek a lányaiknak nyárra és Schubertre esett a választásuk, aki ezt a megbízatást el is fogadta. Ősszel vissza tért Bécsbe. Ez idő alatt a kastélyban lakott. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert amikor másodszor ide jött, 1824-ben, nem engedték be lakni a kastélyba (kissé rossz híre volt neki különféle összefüggésekben), hanem gyorsan emeltettek neki egy kis szolgálati házat a parkon kívül. Jelenleg ez a ház egy magán gyűjtemény helye, valamint itt található a Schubert emlékszoba, ahol lakott. Érdekesen bántak vele, ugyanis - bár jelenleg a fő homlokzaton két ablak között van a bejárati ajtó - eredetileg a fő homlokzaton három ablak volt - , de nem itt volt a bejárat, hanem jóval messzebb, oldalt, fákkal eltakarva, ott kellett Schubertnek besomfordálnia a házba. Ráadásul, mivel alacsony volt, ezért nem túl magas volt az ajtó. Ez jelenleg be van falazva. Hátulról meg kellett kerülnie a házat és onnan lehetett csak bejutnia, majd rögtön jobbra fordulva fel tudott menni egy nagyon keskeny lépcsőn a szobájába. A kastélyban 12:00-kor volt az ebéd, de neki csak kettő óra után hoztak át ebédet, a teljes napi ciklusát ehhez kellett igazítania. Bár nagyon jól érezte magát ennek ellenére Zselízen, mégis visszatért Bécsbe. Megkedvelte a magyar mű népdalok dallamait is, ennek hatására írta meg a Divertissement à la hongroise (D 818) valamint a  13., a-moll vonósnégyes (D 804). Jelenleg a ház alsó szintjén magán kiállítás található, szinte egy teljes Nemzeti Múzeumi anyagot felölel. Éremgyűjtemény, világháborús gyűjtemény, történelmi képek, fényképek, őslénytan, ékszerek, mind történelmi távlatban. Mi kifogtuk úgy a tulajdonost, hogy mi voltunk csak egyedül a feleségemmel és egy közel két órás tárlatvezetést tartott nekünk. Nem is ez volt a legérdekesebb, de mivel Ő a tulajdonos és valószínűleg szimpatikusak voltunk a számára, a kezünkbe adott olyan tárgyakat, amiket egy állami múzeumban csak trezorban vagy riasztóval ellátott vitrinben lehet messziről megtekinteni: mamut-fog, római kori érmék, ékszerek, eredeti Esterházy dokumentumok (az egyik ilyent a feleségem és én fogjuk a lenti képeken). Tehát szó szerint kézzel foghattuk a történelmet. Lehetne még bővebben is írni Schubertről, de jöjjön Sacher. Szintén az Esterházyak miatt volt itt. A herceg lányainak kissé erős volt a magyar konyha és kérték, hogy hozasson Bécsből egy szakácsot, hogy a megszokott ételeiket ehessék. Franz Sacher 1832-ben Metternich herceg bécsi palotájában a konyhán dolgozott. Egyik nap a konyhafőnök betegsége miatt rábízták, hogy készítsen valami különleges süteményt. A herceg a legenda szerint olyan desszertet kért tőle, „Dass er mir aber keine Schand’ macht, heut’ Abend” (nem hagy szégyenben ma este). Az ekkor készített torta két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés tésztából állt, melyek között egy vékony réteg sárgabaracklekvár volt található. A tetejét és az oldalát étcsokoládé-bevonat borította. Így született meg a Sacher torta. Ekkor még csak 16 éves volt. Miután megszerezte a mesterlevelet, az Esterházy család felkérte Zselízre főszakácsnak, amit el is fogadott és családostul ide költözött.  Kapott szolgálati lakást is - ez a Sacher ház - ami jelenleg nem látogatható, Magyar Házként működik, alapítványi tulajdonban van. Itt született meg a fiuk, Eduárd, aki a bécsi Sacher szállodát és cukrászdát alapította meg. Innen a Sacher család előbb Pozsonyba, majd Budapestre ment (a Pesti Vigadó konyhafőnöke lett), majd a Szabadságharc után visszatért Bécsbe. 
Azt hiszem ennyi elég is lesz, így fonódnak össze egy helyre neves nevek (kis képzavar), amiről akár nem is tudunk.
P.s.: itt is lehet Sacher tortát kapni (Betti cukrászda, Mierova 39), nekem jobban ízlett, mint a bécsi, az egy kicsit száraz (ezért adnak ott tejszínhabot is hozzá), ennek jobb volt a tésztája, valamint az ára is! Itt tényleg jogosan árulják, mert a városban dolgozott Sacher.

A kastély és parkja:









Schubert ház (Baglyosház):








Egy eredeti Esterházy levél van a feleségem kezében


- A Sacher-ház:




Vissza a főoldalra (katalógus)