A dunajeci tutajozás után ellátogattunk ide (a panzió háziasszony javasolta, hogy nézzük meg, eredetileg csak a szepesi várat akartuk megnézni). Igazából nincs messze a kolostortól, valamint a felsőzúgói Krátert is meg akartuk nézni, így még nagyon nem is esett ki a tervezett útirányokból. Elöljáróban: megérte!!
Ha megtaláltuk a várba menő utat (zsákutca, csak ide lehet eljutni), akkor néhány száz méterre megtaláljuk a fizetős parkolót. Vele szemben található a Skanzen, most oda nem mentünk be, mivel figyelembe kellett venni Lili állóképességét is (ami nagyon jó volt, sőt kivételes, az egész túrát szó nélkül végigcsinálta, csak egy kérése volt: ha lehet, akkor menjünk el strandolni. Eredmény: Vrbov-i strand, nem is mentünk máshová). A parkolóból pár száz méter után már a vár alatt találjuk magunkat. Onnan egy kis szerpentinnel eljutunk a kapuhoz, ahol a pénztár található. Szerencsére itt nem kell vezetést igénybe venni, mindenki szabadon bejárhatja a várat. Korábban azt tapasztaltam, hogy szinte minden idegenforgalmi célnál minden nyelven ki van írva minden, kivéve magyarul. Ebben is van némi változás: több helyen, így itt is, kaptunk teljes magyar nyelvű leírást prospektus formájában, amit haza is lehetett vinni. Itt részletesen leírják a vár történelmét és pontos irányt szabnak (számozott megállóhelyeken kell végighaladni és így mindent meg tudunk nézni). A vár (és a város) azon szepesi városok közé tartozott, amelyet Luxemburgi Zsigmond magyar király elzálogosított a lengyel királynak. Itt találkozott egymással Luxemburg Zsigmond magyar király és II. Vladislav lengyel uralkodó. Ez után innen irányították a lengyel sztaroszták az elzálogosított területet. Magyar vonatkozása is van a várnak, itt raboskodott Benyovszky Móric, aki később Madagaszkár királya lett. A vár leírásával nem foglalkoznék, nagyon szép és legalább egy órát igénybe vesz a megtekintése. A toronyba is érdemes felmenni, mivel fantasztikus kilátás van onnan. Ami viszont érdekes, szinte minden várban van valami különlegesség, amivel a vendégeket várják. Itt ragadozómadár bemutató volt, ami Lilit, mint nagy állatbarátot nagyon érdekelt. Külön pénzt nem kértek érte, de adományokat elfogadtak. Az látszott rajtuk, hogy nagy szeretettel és odaadással gondozzák a madarakat. A bemutató végén egy nagy kesztyűvel meg lehetett tartani több madarat és azokkal fotózkodni is lehetett. Lili a nagy sast és egy kisebb madarat (talán vörös vércse volt) fogott meg. A nagy sast alig bírta tartani, de nagyon büszke volt arra, hogy egyedül meg merte azokat fogni (tartani). A baglyot csak azért nem kapta meg (csak a gazdájával együtt lehetett fotózkodni), mert már vitték pihenőre. Egyszóval jó volt, hogy hallgattunk a szállásadónkra és megnéztük a várat.
Vissza a főoldalra (katalógus)
A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!
a vár:
a koronázási ékszerek másolata
