Szlovákia, SzG3: Kežmarok (Késmárk), SzG3

A szepességi városok közül ez tetszett a legjobban (ha sorrendet akarok felállítani, akkor másodikként Lőcsét jelölném). Elsősorban azt kell tisztázni, hogy - a helybeliek szerint - a pontos magyar kiejtése Kézsmárk. Igazából azért tetszett nagyon a város, mivel elég nagy a megmaradt belvárosi rész, valamint itt található a Thököly vár is. Sajnos az idő itt nem volt már olyan jó, mint a többi helyen (ami azért nem volt olyan nagy baj, ha azt nézzük, hogy itthon 35-40 fok volt). Leparkolni a belváros egyik mellékutcájában javaslom, parkoló automatás, de nem túl veszélyes az ára. Mi a Templom téren parkoltunk, ahonnan jól meg lehet közelíteni a Belvárost. A Templom téren áll a Bazilika svätého Kríža, ami egy nagyon szép templom. Itt meg kell említeni, hogy Késmárkon több igen szép állapotú templom található. Ezek közül a legrégebbi és a legnevezetesebb az evangélikus fatemplom, amelyet 1687 és 1717 között épült fából, vasszögek felhasználása nélkül. A vármegye egyik artikuláris temploma volt. Az 1500 személy befogadására alkalmas építmény belső tere fafaragványokkal gazdagon díszített. Orgonáját 1720-ban készítették. Az, hogy mit jelent az artikulásris templom, már leírtam Garamszeg (Hronsec) fatemplománál. Itt egyedül azt nem értem, hogy miért az és nem ez szerepel az UNESCO világörökség listáján, mivel szerintem ez szebb (persze lehet, hogy nem értek hozzá és más szempontok is közrejátszottak abban, hogy az került fel a világörökségi listára). Ezután elsétáltunk a Városházához és egy jót ebédeltünk a Tiffany-nál. Itt persze nem kell arra gondolni, hogy egy nagyon puccos hely lett volna, egy átlag vendéglő, a szokásos jó ételekkel. Ez után elsétáltunk a várig. Végig a Főtéren (amit tényleg annak hívnak: Hlavné Námestie) szebbnél szebb házak sorakoztak, virágokkal az ablakokban. A várat nagyon szépen rendbe hozták, pedig számtalanszor leégett, romjait széthordták. 1583-tól 1703-ig volt a Thököly-ek birtokában, majd a város megvette. Ez után is kétszer leégett az egész várossal együtt. Csoda, hogy egyáltalán valami megmaradt belőle. Most nem néztük meg a belsejét (már láttunk elég várat), mivel az unokámat jobban érdekelte a szokásos ragadozómadár bemutató (ami érthető is egy kicsit). Illetve azért nem volt teljesen szokásos, mivel a madarakat nem csak bemutatták, hanem produkálták is magukat. A legjobban az tetszett neki, amikor az egyik madárral (talán vércse vagy sólyom) megmutatták, hogy hogyan ragadoz egy ragadozó madár. Az egyik madarász (nem tudom, hogy minek is kellene őket nevezni) eltávolodott a színpadról és egy kb 3-4 m hosszú zsinóron megpörgetett egy húsdarabot és erre indította el a madarat egy másik ember a színpadról. Az unokám pont úgy állt, hogy a madár kb fél méterre repült el a feje felett (meg sem rebbent). A madár szépen elkapta a húsdarabot, majd az ember kezére szállt vele (persze a jutalomfalat sem maradt el). Ezt többször is megismételték. Az egészből az derült ki számomra, hogy a madarakat nagyon jól tartották, jól be voltak idomítva és nem igazán akartak elmenekülni, amikor erre lehetőségük volt (szabadon szálldostak a bemutató alatt). Majdnem egy egyórás műsor volt és nagyon élvezte az unokám. Egy kis kitérő: a vár melletti parkban áll egy tank, Jánosik felirattal. Ennyi. Ezek után még egy jót sétáltunk a városban majd visszatértünk a szállásunkra egy jót pihenni és pakolni, mivel másnap elindultunk haza.

Vissza a főoldalra (katalógus)

A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!